Itt van nekünk mindjárt a munkaügyi jogszabályok megváltoztatása körüli ötletelés.
6 hónapos próbaidő esetleg mindjárt ugyanilyen időtartamú felmondási idő, a munkaidő tetszőleges meghosszabbításának lehetősége. Biztos, hogy az fokozza a versenyt, ha a munkavállaló bizonytalanságban érzi magát a hosszú próbaidő alatt vagy nem tud megválni a munkahelyétől a hosszú felmondási idő alatt és így gyakorlatilag röghöz kötik? A korábban fel nem használt munkaórák hosszabb időre átcsoportosíthatók lesznek így a munkavállalók heti 44 órát (vagy talán többet) is dolgozhatnak, heti 40 órára járó bérért, a munkáltató fontos gazdasági érdeke esetén - amely, mint tapasztalatból mindneki tudja aki dolgozik, hogy a gyakorlatban bármi lehet - ez persze nem nagy változás, mert a munkaadók eddig is meglehetősen szabatosan értelmezték a munkaidő fogalmát. A havi bér a plusz napokkal vagy túlórákkal arányosan ritkán változik, ha igen akkor pedig inkább zsebbe, mint adózva. Sok negatív példát tudna hozni rá mindenki. Egy konkrét példa a kereskedelemből név nélkül: egy ruhakereskedelemmel foglalkozó plázákban felellhető cég a szükségesnél kisebb létszámmal dolgoztat ezért persze nem tudja kiadni a pihenőnapokat, majd a dolgozóit plusz napokra járó rendes bérrel "kompenzálja" kézbe a munkabéren kívül, ami amúgy is minimálbér plusz tervezett "zsebpénz", hiszen minimálbér fölött maximum az üzletvezető van bejelentve. Túlóráról és annak megfelelő bérről szó sincs. Biztonsági őrt nem tartanak, de a lopások okozta károkat levonják a fizetésből, mint leltárnál keltkezett hiányt. De így van ez az iparban is. Ha netán túllépnék a törvényes munkaidőt akkor azt nem bérként számfejtik, hanem megkapja a dolgozó utalványban vagy bármilyen más ötletes módon. Az ünnepnap előtti napon kezdődött műszak az ünnepnapon reggel hatig befejezhető és a munka a következő nap nulla órakor már folytatható is, így minimális a termeléskiesés és a létszám is.
A tervezett módosítások csak ráerősítenek a mai, munkavállalók érdekeit semmibe vevő magatartásra és konzerválják a negatív vállalkozói beidegződéseket. Nem látom, hogy lenne rá szándék, de a tervezett szabályozás a verseny fokozásával ellentétben inkább csökkenti a versenyt a munkaerőpiacon, hiszen a munkaadó kevesebb munkavállalót fog kénye kedve szerint dolgoztatni tetszőleges munkaidőben ahelyett, hogy plusz embert venne fel. Vagyis a munkaidőt fogják növeli ami teljesen ellentétes pl. a részmunkaidős foglalkoztatás elterjesztésének elősegítésével. Mindezek mellett liberalizálnák a szabadság kiadását is. Több részletben lehetne kiadni a szabadságot és a munkavállaló beleegyezése esetén részben (vagy talán teljes egészében) pénzben is meg lehetne váltani. Nesze neked rekreáció! Legalább a virágzó magyar egészségügy fölös kapacitásait ki lehet majd használni, ha lesz elég páciens. Az már csak szócséplés, hogy a nem kipihent dolgozó nem végez teljes értékű munkát és előbb okoz balesetet. De sebaj majd annak költségét is könnyebb lesz ráterhelni a munkavállalóra. Nem tudom, hogy ki gondolja komolyan azt, hogy a munkaadó és a munkavállaló egyenrangú félként tárgyal ilyen esetekben? "Csak az válhat erőssé, akinek van önbecsülése"mondta nemrég miniszterelnökünk. Hát így nem biztos, hogy lesz! Ha valaki folyton alárendelt szerepben van és mindig mindennek csak a hátrányát érzi, úgy nem tud bizakodóan a jövőjére tekinteni.
Jó lenne ha a kedves törvényhozóink is észrevennék, hogy az ország többsége egyenlőre még munkavállaló! Így ahelyett, hogy jobbnál jobb ötletekkel állnak elő arra nézve, hogy milyen csoportoknak kellene speciális kedvezményeket adni inkább azon törnék a fejüket, hogy a mindenkire vonatkozó szabályozás teremtsen élhetőbb országot. Pl.: nem a kereskedelmi dolgozóknak kell szabad vasárnapot biztosítani, hanem mindenkinek kell megteremteni a megfelelő pihenőidőt úgy, hogy azt a mukadók ne tudják megkerülni és ne járjon elbocsátásokkal. Különben majd jöhetnek az iparban dolgozók az erőművi dolgozók, stb.., hogy nekik is jár és persze joggal. Tudomásul kell venni, hogy ma Európa sem lehet versenyképes ha itt-ott önkényesen lehúzzuk a rólót. Az üzletbe azért fektetnek, hogy profitot termeljen, nem azért, hogy zárva tartson, a gyár is csak akkor hoz hasznot, ha megy a termelés, ezekhez kell a politikának biztosítani a feltételeket. Akkor fog a vállalkozás több alkalmazottat foglalkoztatni, ha nem teheti meg azt, hogy nem adja ki a pihenőidőt és nem lehet mondvacsinált okokkal megváltani a szabadságot. Itt jön a politika szerepe, hogy megkönnyítse az új munkaerő alkalmazását akár részmunkaidőben is, ha a teljes munkaidő a vállalkozás szempontjából nem kifizetődő.
A munkavállalókra nézve negatív hatású jogszabálymódosítások másik következménye az egészségügyi problémák megszaporodása lesz, amelyek kezelése az egészségügy mai helyzetében aligha oldható meg. A munkavállalók a táppénz szabályok változásával még kevésbé mernek majd betegállományba menni, így mindenki egyenesen már csak koporsóra gyűjthet. Ennek két "előnye" van. Egyrészt csökkenek az egészségügyi kiadások, másrészt sokkal kevesebben érik meg az amúgy is emelkedő nyugdíjkorhatárt, ami azt jelenti, hogy sokan meghalnak mielőtt nyugdíjasok lehetnének. Dupla haszon! Csak azt szeretném végre megtudni, hogy kinek a haszna?!
